2015. április 3., péntek

Nagytakarítás

 Valaki kényszeresen takarít és rak mindent rendbe. Valaki pótcselekvésként. Valaki csak egyszer egy héten. Valaki csak évente. Valaki jó programnak tartja tanulás helyett. Valaki kénytelen először takarítani, mert nem tud a rendetlenségben tanulni. Valaki csak akkor veszi észre a rendetlenséget, amikor már nem talál egy tiszta tányért sem.

 Ma nálunk a rendrakásé, a takarításé a főszerep. Mindent szelektálunk, kidobunk, elrakunk, megtisztítunk, vagy épp olyan helyre süllyesszük el, ahonnét majd a következő nagytakarításkor fogjuk likvidálni.
Eme szép pénteki nap alkalmából úgy döntöttem, megírom a rendrakás/takarítás tízparancsolatát!



1.) Ne tervezz más programot, ne hívj vendégeket estére, mert az egész napodat igénybe fogja venni!

2.) Kezdd apránként. Ahelyett, hogy hirtelen mindenhonnét random elkezdenéd összeszedni az általad vélt szemetet, csinálj benne valami rendszert. Például ha az egész lakást a szennyesed borítja az éjjeli lámpától a hűtőig, akkor azt szedd össze először.

3.) Scarlett O'Hara "Majd holnap..." ikonikus mondatát FEJELTSD EL! Élj a jelennek! Ha most van időd, akkor most csináld! Ne holnap, ne a jövőhéten!

4.) Kapcsolj be zenét! Csinálj egy takarítás playlistet, ami tele van energikus, pörgős dalokkal! Hidd el, hogy felpörget, és észre sem veszed azt, hogy gyorsabban megy a munka!

5.) Lomtalaníts! Ha már nem tudod hova tenni a huszonvalahány bögréd (és amúgysem használod a felét), akkor szelektálj! Válassz ki párat, amit meghagysz, a többit pedig ajándékozd el! Ez vonatkozik minden olyanra, ami a haszontárgy kategóriából, már átment a díszen is, és most már csak a "helyet foglalja" címke alatt díszeleg  a polcokon.

6.) Mindennek csinálj helyet! A ruhák a szekrénybe, a kábelek egy fiókba, a cédék  a tartóba, a könyvek a polcra tartoznak. Például. Ne legyen keveredés! Ha mindennek kialakítasz egy tárolóhelyet, később könnyebben találod majd meg!

7.) Ha sikerült már a lakást egy átlátható tereppé varázsolni, ne feledkezz meg a portörlésről sem! Mindenhol. A legkisebb zugokat is töröld át, és a port ne a szőnyeg alá söpörd! :P

8.) Használj természetes tisztítószereket!
      Itt megtalálsz párat!

9.)NE PIHENJ! Fuss neki, és fejezd be! Oké, egy tea/ harapnivaló mindig belefér, de ne ülj le egy kicsit netezni vagy könyvet olvasni pihenőképp, mert nehezebb lesz aztán újra nekifutni és befejezni.

10.) Ha ezt elolvastad, idd meg a maradék kávéd/teád, és fuss neki! Jó munkát!:)

2014. július 28., hétfő

...mint Ábel a rengetegben

Minden tisztelem azon embereké, akik a nyár folyamán képesek napi szinten továbbszőni a világ hálóját. Instagram, Facebook, Tumblr, Pinterest, meg nem is tudom mi... Szóval értitek, suli közben perszehogy posztolok, mint akit kényszerítenek rá. Hiszen már mennyivel nagyobb buli kismillió képen átgörgetni, mint a füzet fölött ülni?! Na, de hogy nyáron....? Félreértés ne essék, nem kritizálni akarok, én tényleg emelem kalapom ezen emberek előtt. Már csak azért is, mert ha én is közéjük tartoznék, akkor a blogon is már sokkal több bejegyzés lenne.
 Na, de most este van, este van, ki-ki nyugalomba... Otthon vagyok ( de fura...), van laptop és lám, van wifi is. ...és, hogy mi történt ezidáig velem? Hát következzen egy rövid kis beszámoló...

Nyár elején a Zsámbéki Színházi Bázison tengtem-lengtem. Írtam. Festettem. Filóztam az élet nagy dolgairól, rajtam kívül még 27 szlovákiai magyar diákkal. :)

maszatoltam. sokat.

így készült az első kis rasztatincsem: Igor Gargarov

...mint az a táborba való érkezésünkkor kiderült, rajtam kívül még egy srác volt vegetariánus. Persze nekünk előre lett rendelve vega menü, aminek hihetetlenül örültem (majd a későbbiekben arról, hogy miért is ennyire). Miután lepakoltunk, megismerkedtünk az új lakókkal (én már második éve jöttem), előkerült a vegaság téma. Jöttek a tipikus szövegek. Meghallgathattam egyesek mennyire képtelenek hús nélkül élni és sötöbösötöbösötöbö. Na de aztán jöttek a kis ínyencségek: "Kenyeret ehetsz?" Nekem már istenbízony, se kedvem, sem erőm nem volt az ilyen kérdések megválaszolásához. Kedves voltam, próbáltam nem bunkó lenni, már amennyire tőlem kitelt ez a "nem bunkóság". Nevermind.
 A kaja mindennap ULTRAÜBERKRVÁRAFINOM volt! :) Jó, persze voltak kivételek, de ami igazán jóllakatott az az első napi kikérdezőosztag arca volt, amikor kihozták nekem a pirított cukkinibaklazsánparadicsomésmindenfélefinomságos hamit. Mert, hogy ők már (kisebb túlzással) harmadik napja ugyanazt a húst ették, csak más körettel :)
Ja, vegatársamról pedig kiderült, hogy ő olyan vegetariánus aki eszik csibemellet! BAAAAAAANG! :D

...és ha már bögrekampány :) ebből a kis "kibliből" ettem az ebédet és a vacsorát, műanyag tányérok helyett :)





Aztán hazakerültem...talán két vagy három napot lehettem itthon, és mentem is tovább a Gombaszögi Nyári Táborba. Na, ott nem volt olyan szerencsém kaja téren, de Beibóval sikeresen beszereztünk vagy hét konzerv babot, és mindenféle finomságot. Volt kenyér, vaj, paradicsomok, almák, paprikák, sültkrumplik... Még indulás előtt, felkészülve mindenre, vettem vagy 20 csomag zacskós instant levest. Hát az kegyetlenség volt! :D Valamelyik este a mi kis sokadik "vacsoraidőnkben" észrevettük, hogy az a leves VILÁGÍT. De istenbizony. Világított. Nem baj. Fiatalok vagyunk, qrvaéhesek, megettük. 
mukorfejek

Nem tudom eldönteni, hogy a kajáknak szenteljek e nagyobb figyelmet ebben a bejegyzésben, avyg úgy egálban mindennek. Gombán is nagyon jól éreztük magunkat... baszki, és így lassan éjfél felé azért elég nehéz nem úgy írni, mint egy kis harmadikos... No de sebaj! Nem is próbálkozok vele tovább :)

Ja, és....

-elkészítettem az első natúr izzadásgátlómat ^^
- Anitától beszereztem hajmosószappant ^^
-megtanultam egy hátizsákba bepakolni 7 napra (ALL YOU NEED IS LESS)
-a "Vissza  a természethez"-ben pedig alakulóban vannak a molekulák... :)))

Most következik egy kicsit több, mint egy hét szünet. Talán most már fel is kerül az a sok finomság, amiket készítek/készítünk. Aztán Beibóval útnak indulunk a világba körbenézni...

béke♥



2014. június 18., szerda

Szuperzöld!!!

jégsaláta, római saláta, madársaláta, fodros saláta, aztán ott van még a rukkola, a fodros endívia, gyermekláncfű, brokkoli....oly sok a zöld, és oly kicsi a kapacitása a gyomromnak!

Itt az ideje bevallanom: salátafüggő vagyok. 

"Hogy lehet ennyi zöldet megenni? Olyan vagy mint egy nyuszi!"-viccelődik a barátnőm, én pedig még levegőt sem veszek, úgy tömöm magamba a finomabbnál finomabb leveleket. Persze a kijelentésével nem foglalkozok, hiszen amíg az arcom nem szőrös, és a füleim se nagyobbak egy két számmal, addig igazán nincs miért aggódnom. Na de nem nyusziskodtam ám én így mindig...
Régen maga  a saláta szó kimerült nálam annyiban, hogy anyu a vacsihoz köretnek készített valami zöldséges akármit, amit gyerekként kegyetlenül a tányér szélére száműztem. Később a saláta szó hallatán lányok százai jutottak az eszembe, akik (teljesen feleslegesen) a "kövér vagyok, fogynom kell" kijelentéssel tömték magukba a sok zöldséget. Phuj! Persze, bele sem gondoltam, hogy lehet, tényleg ízlik nekik...

....aztán jött a "basszus, én mennyi szeméttel tömöm a gyomrom" felismerés, és ahogy az lenni szokott...minden megváltozott...

Ha az ember száműzi az étrendjéből a jól megszokott (és egészségtelen) ételeket, természetesen elkezd újak után kutatni. Rájön, hogy a paradicsom nem csak  a vajaskenyéren jó, de önmagában is finom csemege. Ha pedig már csemegéknél tartunk, az ember tudatosítja, hogy egy jó film nézése közben annyira MINDEGY, hogy mit majszol, a lényeg, hogy rágcsáljon valamit. Így váltja fel a csipszeket például a sárgargépa.
   Szóval nem volt nehéz elhagyni a sok szemetet, amikor annyi más alternatíva volt. Egy új világ nyílt meg előttem, én pedig lelkesen néztem szét benne...
Maga a saláta, nem tudom mikor és hogyan lépett a képbe, de egyszer csak itt volt. Talán a szükség, talán a kevés pénz, talán az "égiek" irányították úgy a dolgokat, hogy mi találkozzunk. Most pedig heti (ha nem napi) rendszerességgel állok neki a konyhában szó szerint összedobálni egy tálban a sok finomságot. Mondjuk így...




...és, hogy miért jó, ha az ember úgy dönt összedob egy salátát??? Hát azért, mert...:
- 10 perc alatt elkészül, nem igényel semmilyen bonyolult főzőtudományt

-viszonylag olcsó, hiszen a hozzávalókat a kertből is össze lehet szedni. ha pedig nincs kert, hát a pénztárca (főleg ha lemondunk az aznapi csokiról-kóláról-csomag cigiről) sem fog belerokkanni két paradicsom, paprika, vagy uborka vásárlásába

-ha sietünk valahová, e finomság elfogyasztása után  eszünkbe sem jut  a "most ledőlök egy kicsit emészteni" húsz perc

-ultrajól néz ki sok zöld összekeverve!

-nincs benne kalória, annyit lehet belőle enni, amennyit csak akarunk!!!

-nagyon de nagyon de nagyon de nagyon de nagyon de nagyon FINOM!


görögsaláta tíz perc alatt









2014. június 16., hétfő

Szóval bicikliztem :)

Már a kétszázadik kis bogár repül neki az arcomnak. Elképzelem, ahogy a szegény kis bugi épp lassan, valami jó slágert fütyülve tart épp valamerre, amikor hirtelen...PLACCS! Majd újra egy ártatlan bogarka, és újra, és újra...
Beérek Dunatőkésre, leparkolok a buszmegállónál, és mohón a vizem után kapok. KEGYETLEN szomjas vagyok. Megnézem a telefonom: fél nyolc. Aha! Fél órája hagytam el Dunaszerdahelyt. Nem is rossz...De lehetne jobb is. Tegnap persze gyorsabban telt az idő, és az út is. Jól meghúzom az üveget, hagyom hogy azt higgye ez a langyos csapvíz, hogy oltja a szomjam. Nem sokáig várakozok, felpattanok a bicóra, és egy "csurááá" kiáltás kíséretében, tekerek tovább....




A januárban készített bakancslistámról sikeresen kihúztam még egy pontot. Szerettem volna egy használható biciklit. Egy olyat, ami nem nyikorog minden második tekerés után, ami kényelmes, ami jól bírja a strapát. Natasa, a bicóm elődje egy nagyon régi, két kerék-váz-ülés "izé"volt (tiszteletlenség lenne a biciklik felé, ha Natasát is annak nevezném). . Mellesleg Natasát  a buszmegállóból csórta el valaki, miután vagy egy hétig állt kint, mert én elfeledkeztem róla. Furcsamód, a tolvajt inkább szánom, minthogy haragudnék rá. (Natasa egyszer, amikor boltba mentem vele, random elkezdett megválni a lámpájától, és egyéb apró alkatrészeitől.)
Szóval meglett a már tizenkét éves BICI, aminek még nem adtam nevet, de már letekertem vele több, mint 50 kilométert.
Csurá!


Biciklizni jó.
Biciklizni nagyon jó.
Cajglizás közben sok időm van gondolkodni. Eszembe jut például az , hogy milyen szuper már, hogy a motornak (ami most szerény személyem), nem kell más, mint jó üzemanyag (mondjuk az indulás előtt bedobott gyümisaláta). Közben persze száguldanak el mellettem az autók... kedvem lenne elküldeni valami sokkal melegebb éghajlatra azt a sofőrt, aki pont akkor mikor elhalad mellettem hagyja, hogy az ablakmosó folyadékot az arcomba és rám fújja a szél. Nem baj. Az élet szép. De tényleg. Aztán meggondolom magam, és anyázás helyett sajnálom őt. Azért, mert amíg ő pár perc alatt eljut ából bébe, addig én egy órát tekerek. Egy óra alatt pedig bőven van időm elgondolkodni azon, hogy de ritkán írok erre a blogra. Azon, hogy ezt lefogom írni. Azon, hogy milyen jó idő van.Azon, hogy milyen szuper már, hogy van ez a MINDEN. Azon, hogy eddig észre sem vettem, hogy milyen szépek ezek a fák. Azon, hogy megtanulhatnék helyesen írni. Nevömájnd. :)


Hét előtt indultam. Nyolc után otthon is vagyok. Még engem is meglep, de tele vagyok energiával. Lepakolok, lezuhanyzom, majd egy kicsit később, mikor már az ágyban fekszem, arra gondolok, hogy a kis bogarkák családtagjai nézik a híreket benne pedig: Egy ismeretlen biciklista, ma este fél hét és fél nyolc között, tömegbogárgyilkosságot követett el a Dunaszerdahely-Alsószeli úton. Elmorzsolok értük egy imát, aztán már nem gondolkodom, csak tekerek az álmomban tovább...;)

2014. május 24., szombat

A tíz legidegesítőbb mondat/kérdés amivel egy vegá(n)t kikészíthetsz!


Szombat van. Családi ebéd. A plafonra meredve, lassan a "beszív-kifúj-nyugi van-namasteee"  technikát alkalmazva, mindjárt szétrobbanva, az ember próbálja kizárni az évente csak egyszer látott nagybácsi undorító csámcsogást, a nagynénik aggódó kérdéseit, a nagymamák állandó megjegyzését valamire.
Persze, ha az ember vegetariánus, neadjisten vegán, az ilyen családi ebédek nemhogy az étvágyat, de még az életkedvet is úgy el tudják kakkantani, hogy csak na! Persze ez lehet akár egy baráti ebéd is, egy ebéd a menzán,vacsi, akármi... A lényeg, hogy az embert mindig megtalálják AZOK A KÉRDÉSEK, és igen, kénytelen őket megválaszolni.

Nekem személyszerint nincs problémám azokkal az emberekkel, akik érdeklődők. Akik ártatlanul rákérdeznek arra, hogy na akkor most én hogyan is étkezem, milyen arányban, és mi a fontos... 

A másik csapatról is elkezdtem írni egy jellemzést, és egy kisebb elemzést, hogy vajon MIÉRT, de inkább kitöröltem... Jöjjenek inkább a kérdések, azok magukért beszélnek :)




1.) Te vega vagy? Akkor mit eszel?
Hogyhogy mit eszem?? Hogyhogy AKKOR?
Mellesleg fényenergián élek. A széllel, és szomorú kisgyerekek könnyeivel táplálkozom. Ámen.

2.) Ha egy lakatlan szigeten lennél, megennéd a húst?
Ez már milyen kérdés?! Ilyenkor gondolom hibát akartok találni a rendszerben, ahogy azzal a kérdéssel is, hogy "egy millió euróért megennéd...?". Erre még válaszolnis sem érdemes.




3.) ...ezt MEGEHETED nem?
Várj, visszalapozok abban a kis füzetkében, amit maga a növényevő istenség dobott le nekem az égből, miközben angyalok énekeltek, hárfák szóltak, amikor megvilágosodtam... Várjunk csak.. "tiltott ételek listája...", ahá huszonkettedik oldal: "amit MEGEHETSZ."

4.) De a hal nem hús. Az hal.


5.) Ha nem iszol tejet, akkor nem lesz elég kalcium a szervezetedben, ami ugye kell a csontoknak?!
Erre csak ennyit: szezámmag, sötétzöld levelű zöldségek,szója,tökmag, mandula, narancs, sárgarépa, napraforgómag, mogyoró, tofu, barnarizs.

6.)Én nem tudnék hús nélkül élni. A hús OLYAN FINOM. Hiszen tudod, hogy IGENIS NAGYON IS ÜBERFANTASZTIKUSAN HIPERSZUPERFINOM A HÚS! A HÚS! A HÚS! A HÚS!



7.) Ebben csak kevés hús van, ezt még megeheted! / Kiteszed a tányér szélére a húst, a levében nincs.
Nem találok szavakat :)

8.) Honnan szerzed  a fehérjét? Hiszen arra szüksége van a szervezetednek!
Az olyan emberek húsából, akik ezt megkérdezik!:)

9.) De hiszen az állatok azért vannak, hogy megegyük őket!
Ilyenkor, amikor ezt mondod a kutyusod/macskád reszketve bújik el valahova?

10.) A zöldségeknek is vannak érzéseik! Te képes vagy megenni azt a szegény brokkolit?!



...és a kedvenc beszélgetés, ami köztem és egy munkatársnőm között hangzott el:
ő: elmegyünk valamikor egy kebabra?
én: elmegyek veled szívesen kajálni, de én nem eszem húst.
ő: nem eszel húst? DE AZÉRT KIFLIT EHETSZ, NEM?
*baaaaaang*





2014. május 4., vasárnap

5 perces reggeli

Tizenegykor keltünk, a lakásban még nincsenek bútorok,  egy serpenyőn és talán két kis fazékon kívül még nincs nagyon eszköz arra, hogy valami nagyon összetett kaját csináljunk. A sütőt még nem is próbáltuk. Felmerült minden kaja ötlete, persze hozzávaló már aligha akadt. Oké, van pár fűszer, kenyér, zöldségek...és áááá, van avokádó. Félbevágtam, egy villával összenyomkodtam, megszórtam mindenféle fűszerrel, hozzáadtam egy kis chilli szószt, és voila!
Pirítottunk kenyeret, vágtunk hozzá paradicsomot, és kész is volt a reggeli! :)