Az udvar

kuszkusz az éjszakában!

Ez hihetetlen milyen finom! Ahogy a kellőképpen megpuhult, de még ropogós sárgarépa karikák, a zöldborsó, hagyma és egy kis napraforgogmag táncol a számban! Hi-he-tet-len! 
Egyébként ismeritek a kuszkuszt? Én már hallottam róla, de inkább egy aranyos becézgetésnek, szerelmes durmolásnak hangzott, mint ételnek. Természetesen, egészen idáig...


Ma délután feltöltöttem a fűszertartó dobozkánkat pár finomsággal. Vettem oregánót, kurkumát és fokhagymaport. Aztán minden úgy történt, ahogy az lenni szokott...
Az ember éhes lesz, és épp van gomba, három darab sárgarépa, egy póréhagyma, (és hujjdejó, hogy épp pár napja fejtettünk borsót a mamánál!) zöldborsó... Na jó, de mi legyen hozzá? A múltkori rizsfőző kísérletem nem sült el valami jól, így nem kockáztatva, elővettem eme " CousCoust", ha már állítólag olyan könnyű elkészíteni! ...és tényleg!
Tudjátok mit csináltam?
-beleszórtam két pohár kuszkuszkát egy fazékba
-forraltam vizet, azalatt pedig megfűszereztem oregánóval és egy leheletnyi fokhagymaporral.
-amikor már forrt a víz, leöntöttem
-lefedtem egy tányérral, a kuszkusz (istenem, de lazi ez a szó!) pedig beszívta magába a párát, a vizet, a világmindenséget és voilá! Ca y est! Kész van!

A serpenyőbe raktam egy kis olivaolajat, és egy pici szójaszószt. Na itt máris szögezzük le. Nem tudtam, de valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy ha az olaj és ez elkezd forrósodni, lehet nem lesz jó vége... Persze, profi vagyok, mert amikor már elkezdett volna sisteregni ez a kombó, én már öntöttem is bele a felszeletelt zöldségeket. Ezután jön a fűszerezés-egy kis kurkuma, egy kis oregánó, egy kis szójaszósz-, kevergetés, kavargatás, pár fotó készítés két párolás között, megkóstolás, nagyobb láng, jön a főzőtejszín, csipetnyi majoranna...és tádádádáámm!
Mialatt ezt írtam, még kétszer szedtem a tányéromra belőle, valami isteni. Ja, és mondtam, hogy csak fél órát dolgoztam vele?

...ugye milyen gusztusos?

Bon appetit!