Napi kép

Szuperzöld!!!

jégsaláta, római saláta, madársaláta, fodros saláta, aztán ott van még a rukkola, a fodros endívia, gyermekláncfű, brokkoli....oly sok a zöld, és oly kicsi a kapacitása a gyomromnak!

Itt az ideje bevallanom: salátafüggő vagyok. 

"Hogy lehet ennyi zöldet megenni? Olyan vagy mint egy nyuszi!"-viccelődik a barátnőm, én pedig még levegőt sem veszek, úgy tömöm magamba a finomabbnál finomabb leveleket. Persze a kijelentésével nem foglalkozok, hiszen amíg az arcom nem szőrös, és a füleim se nagyobbak egy két számmal, addig igazán nincs miért aggódnom. Na de nem nyusziskodtam ám én így mindig...
Régen maga  a saláta szó kimerült nálam annyiban, hogy anyu a vacsihoz köretnek készített valami zöldséges akármit, amit gyerekként kegyetlenül a tányér szélére száműztem. Később a saláta szó hallatán lányok százai jutottak az eszembe, akik (teljesen feleslegesen) a "kövér vagyok, fogynom kell" kijelentéssel tömték magukba a sok zöldséget. Phuj! Persze, bele sem gondoltam, hogy lehet, tényleg ízlik nekik...

....aztán jött a "basszus, én mennyi szeméttel tömöm a gyomrom" felismerés, és ahogy az lenni szokott...minden megváltozott...

Ha az ember száműzi az étrendjéből a jól megszokott (és egészségtelen) ételeket, természetesen elkezd újak után kutatni. Rájön, hogy a paradicsom nem csak  a vajaskenyéren jó, de önmagában is finom csemege. Ha pedig már csemegéknél tartunk, az ember tudatosítja, hogy egy jó film nézése közben annyira MINDEGY, hogy mit majszol, a lényeg, hogy rágcsáljon valamit. Így váltja fel a csipszeket például a sárgargépa.
   Szóval nem volt nehéz elhagyni a sok szemetet, amikor annyi más alternatíva volt. Egy új világ nyílt meg előttem, én pedig lelkesen néztem szét benne...
Maga a saláta, nem tudom mikor és hogyan lépett a képbe, de egyszer csak itt volt. Talán a szükség, talán a kevés pénz, talán az "égiek" irányították úgy a dolgokat, hogy mi találkozzunk. Most pedig heti (ha nem napi) rendszerességgel állok neki a konyhában szó szerint összedobálni egy tálban a sok finomságot. Mondjuk így...

...és, hogy miért jó, ha az ember úgy dönt összedob egy salátát??? Hát azért, mert...:
- 10 perc alatt elkészül, nem igényel semmilyen bonyolult főzőtudományt

-viszonylag olcsó, hiszen a hozzávalókat a kertből is össze lehet szedni. ha pedig nincs kert, hát a pénztárca (főleg ha lemondunk az aznapi csokiról-kóláról-csomag cigiről) sem fog belerokkanni két paradicsom, paprika, vagy uborka vásárlásába

-ha sietünk valahová, e finomság elfogyasztása után  eszünkbe sem jut  a "most ledőlök egy kicsit emészteni" húsz perc

-ultrajól néz ki sok zöld összekeverve!

-nincs benne kalória, annyit lehet belőle enni, amennyit csak akarunk!!!

-nagyon de nagyon de nagyon de nagyon de nagyon de nagyon FINOM!

görögsaláta tíz perc alatt

Szóval bicikliztem :)

Már a kétszázadik kis bogár repül neki az arcomnak. Elképzelem, ahogy a szegény kis bugi épp lassan, valami jó slágert fütyülve tart épp valamerre, amikor hirtelen...PLACCS! Majd újra egy ártatlan bogarka, és újra, és újra...
Beérek Dunatőkésre, leparkolok a buszmegállónál, és mohón a vizem után kapok. KEGYETLEN szomjas vagyok. Megnézem a telefonom: fél nyolc. Aha! Fél órája hagytam el Dunaszerdahelyt. Nem is rossz...De lehetne jobb is. Tegnap persze gyorsabban telt az idő, és az út is. Jól meghúzom az üveget, hagyom hogy azt higgye ez a langyos csapvíz, hogy oltja a szomjam. Nem sokáig várakozok, felpattanok a bicóra, és egy "csurááá" kiáltás kíséretében, tekerek tovább....

A januárban készített bakancslistámról sikeresen kihúztam még egy pontot. Szerettem volna egy használható biciklit. Egy olyat, ami nem nyikorog minden második tekerés után, ami kényelmes, ami jól bírja a strapát. Natasa, a bicóm elődje egy nagyon régi, két kerék-váz-ülés "izé"volt (tiszteletlenség lenne a biciklik felé, ha Natasát is annak nevezném). . Mellesleg Natasát  a buszmegállóból csórta el valaki, miután vagy egy hétig állt kint, mert én elfeledkeztem róla. Furcsamód, a tolvajt inkább szánom, minthogy haragudnék rá. (Natasa egyszer, amikor boltba mentem vele, random elkezdett megválni a lámpájától, és egyéb apró alkatrészeitől.)
Szóval meglett a már tizenkét éves BICI, aminek még nem adtam nevet, de már letekertem vele több, mint 50 kilométert.
Csurá!

Biciklizni jó.
Biciklizni nagyon jó.
Cajglizás közben sok időm van gondolkodni. Eszembe jut például az , hogy milyen szuper már, hogy a motornak (ami most szerény személyem), nem kell más, mint jó üzemanyag (mondjuk az indulás előtt bedobott gyümisaláta). Közben persze száguldanak el mellettem az autók... kedvem lenne elküldeni valami sokkal melegebb éghajlatra azt a sofőrt, aki pont akkor mikor elhalad mellettem hagyja, hogy az ablakmosó folyadékot az arcomba és rám fújja a szél. Nem baj. Az élet szép. De tényleg. Aztán meggondolom magam, és anyázás helyett sajnálom őt. Azért, mert amíg ő pár perc alatt eljut ából bébe, addig én egy órát tekerek. Egy óra alatt pedig bőven van időm elgondolkodni azon, hogy de ritkán írok erre a blogra. Azon, hogy ezt lefogom írni. Azon, hogy milyen jó idő van.Azon, hogy milyen szuper már, hogy van ez a MINDEN. Azon, hogy eddig észre sem vettem, hogy milyen szépek ezek a fák. Azon, hogy megtanulhatnék helyesen írni. Nevömájnd. :)


Hét előtt indultam. Nyolc után otthon is vagyok. Még engem is meglep, de tele vagyok energiával. Lepakolok, lezuhanyzom, majd egy kicsit később, mikor már az ágyban fekszem, arra gondolok, hogy a kis bogarkák családtagjai nézik a híreket benne pedig: Egy ismeretlen biciklista, ma este fél hét és fél nyolc között, tömegbogárgyilkosságot követett el a Dunaszerdahely-Alsószeli úton. Elmorzsolok értük egy imát, aztán már nem gondolkodom, csak tekerek az álmomban tovább...;)

A tíz legidegesítőbb mondat/kérdés amivel egy vegá(n)t kikészíthetsz!

Szombat van. Családi ebéd. A plafonra meredve, lassan a "beszív-kifúj-nyugi van-namasteee"  technikát alkalmazva, mindjárt szétrobbanva, az ember próbálja kizárni az évente csak egyszer látott nagybácsi undorító csámcsogást, a nagynénik aggódó kérdéseit, a nagymamák állandó megjegyzését valamire.
Persze, ha az ember vegetariánus, neadjisten vegán, az ilyen családi ebédek nemhogy az étvágyat, de még az életkedvet is úgy el tudják kakkantani, hogy csak na! Persze ez lehet akár egy baráti ebéd is, egy ebéd a menzán,vacsi, akármi... A lényeg, hogy az embert mindig megtalálják AZOK A KÉRDÉSEK, és igen, kénytelen őket megválaszolni.

Nekem személyszerint nincs problémám azokkal az emberekkel, akik érdeklődők. Akik ártatlanul rákérdeznek arra, hogy na akkor most én hogyan is étkezem, milyen arányban, és mi a fontos... 
A másik csapatról is elkezdtem írni egy jellemzést, és egy kisebb elemzést, hogy vajon MIÉRT, de inkább kitöröltem... Jöjjenek inkább a kérdések, azok magukért beszélnek :)




1.) Te vega vagy? Akkor mit eszel?
Hogyhogy mit eszem?? Hogyhogy AKKOR?
Mellesleg fényenergián élek. A széllel, és szomorú kisgyerekek könnyeivel táplálkozom. Ámen.

2.) Ha egy lakatlan szigeten lennél, megennéd a húst?
Ez már milyen kérdés?! Ilyenkor gondolom hibát akartok találni a rendszerben, ahogy azzal a kérdéssel is, hogy "egy millió euróért megennéd...?". Erre még válaszolnis sem érdemes.

3.) ...ezt MEGEHETED nem?
Várj, visszalapozok abban a kis füzetkében, amit maga a növényevő istenség dobott le nekem az égből, miközben angyalok énekeltek, hárfák szóltak, amikor megvilágosodtam... Várjunk csak.. "tiltott ételek listája...", ahá huszonkettedik oldal: "amit MEGEHETSZ."

4.) De a hal nem hús. Az hal.

5.) Ha nem iszol tejet, akkor nem lesz elég kalcium a szervezetedben, ami ugye kell a csontoknak?!
Erre csak ennyit: szezámmag, sötétzöld levelű zöldségek,szója,tökmag, mandula, narancs, sárgarépa, napraforgómag, mogyoró, tofu, barnarizs.

6.)Én nem tudnék hús nélkül élni. A hús OLYAN FINOM. Hiszen tudod, hogy IGENIS NAGYON IS ÜBERFANTASZTIKUSAN HIPERSZUPERFINOM A HÚS! A HÚS! A HÚS! A HÚS!

7.) Ebben csak kevés hús van, ezt még megeheted! / Kiteszed a tányér szélére a húst, a levében nincs.

Nem találok szavakat :)

8.) Honnan szerzed  a fehérjét? Hiszen arra szüksége van a szervezetednek!

Az olyan emberek húsából, akik ezt megkérdezik!:)

9.) De hiszen az állatok azért vannak, hogy megegyük őket!

Ilyenkor, amikor ezt mondod a kutyusod/macskád reszketve bújik el valahova?

10.) A zöldségeknek is vannak érzéseik! Te képes vagy megenni azt a szegény brokkolit?!

...és a kedvenc beszélgetés, ami köztem és egy munkatársnőm között hangzott el:

ő: elmegyünk valamikor egy kebabra?

én: elmegyek veled szívesen kajálni, de én nem eszem húst.

ő: nem eszel húst? DE AZÉRT KIFLIT EHETSZ, NEM?

*baaaaaang*

5 perces reggeli

Tizenegykor keltünk, a lakásban még nincsenek bútorok,  egy serpenyőn és talán két kis fazékon kívül még nincs nagyon eszköz arra, hogy valami nagyon összetett kaját csináljunk. A sütőt még nem is próbáltuk. Felmerült minden kaja ötlete, persze hozzávaló már aligha akadt. Oké, van pár fűszer, kenyér, zöldségek...és áááá, van avokádó. Félbevágtam, egy villával összenyomkodtam, megszórtam mindenféle fűszerrel, hozzáadtam egy kis chilli szószt, és voila!

Pirítottunk kenyeret, vágtunk hozzá paradicsomot, és kész is volt a reggeli! :)

Reggeli

A költözködés egyik nagy varázsa, a még nem berendezett nappaliban való reggelizés. Nincs szék, de van kis tévéállvány, ami nagyon szuper asztal :) Aztán tojás, olivabogyi, kenyér, vaj, tofu, paradicsom, szójavirsli.
Az élet szép, és remélem a legközelebbi bejegyzés már az új lakásban készült finom kajáról fog szólni :)

Mindig csak a gombagombagomba!

Remélhetőleg a közeljövőben már olyan finom hamikat is tehetek fel ide a blogra, amiket  beibóval közösen kotyvasztottunk össze. Imádok vele főzni :) 
Amikor kitaláljuk, hogy valamit enni kéne, általában valamelyik közeli boltba ugrunk be. Na már most, a feladat az, hogy legyen valami FINOM, ami GYORSAN elkészül, és OLCSÓn megússzuk. Kezdődhet a felderítő hadjárat! Aha, a sarki lidlüvéjn üzlet egy kicsit sem kedvez a laktózérzékenyeknek. Minden TEJES. De tényleg minden. Persze van paradicsomos és olivabogyis kenő, de az is TEJES. Megszoksz vagy megszöksz? Zombi képpel végigcsoszogva a monumentális vécépapírvárak, és konzerverődök között, mindig van időm egy fél perces bosszankodásra. Mert az élet szép :D
Aztán ott van "a robi" egy sarokra beibótól. A nénik kedvesek, az alap élelmiszerek megvannak, ha az ember nagyon akar, akkor talál valamit.
A jednotát pedig imádom. Van kukoricapehely , finom zöldségek és növényi pástétomok. yumm!
E üzletbermudaháromszög között egyensúlyozva szokjuk keresni az ideális reggelit/ebédet/ vacsorát.

Ezúttal kivételesen csak beibó főzött, az én kezem le van sérülve. Ennek a bejegyzésnek a pötyögése közben is igazán megszenvedek minden egyes leütéssel.
Szóval beibó igazi szuséfkirályfihoz illően magára vállalta a "vasárnapi ebéd" elkészítését. Nagyon éhesek voltunk, és ha én is tudtam volna segíteni lehet, hogy még kevesebb, mint 15 percig tartott volna. :)

Beibó egy serpenyőbe beledobta olajon pirítani a karikákra vágott hagymát. 
Miután ezek kellően megpirultak, jöhetett a laskagomba, ami annyi vizet eresztett, hogy esélye sem volt az odaégésre. Lett rá dobva borsó, kakukkfű... persze ez a fűszerezés annyira individuális! Például én nagy bociszemekkel odamentem, és megborsoztam a gombát már másodszor. Beibó kicsit megijedt, hogy milyen lesz így "kétszer borsozva", de nekem nagyon ízlett!:)

Ó, istenem, még vagy fél órán át áradoztam róla, úgy ízlett!:)

Megkóstolnád?


A laskagomba, ahogy a többi gombafajta nagyon kiváló fehérjeforrás, könnyen emészhető, és hihetetlenül alacsony a kalóriaszintje. Igeeeen, ha fogyózol akkor is nyugodtan eheted! :) Na persze, akkor ne kenyérrel...:)
Tartalmaz káliumot, magnéziumot, foszfort,nyomelemeket, bé vitaminokat! :)